"Mindig ez volt az álma, hogy a generációk együtt dolgozzanak!"
SIMON40 - egy könyvbe zárt cégtörténet

Simon István, szabadbattyáni szerkezeti lakatos, amikor 1985 februárjában kiváltotta az iparengedélyt, valószínűleg maga sem gondolta akkor, hogy egy olyan cég alapjait tette le ezzel, mint amilyenné 40 évvel később a Simon Plastics Kft. vált. Egy garázsból - a szülői ház udvarán épült műhelyből - indult magyar sikertörténet ez, ahol a folytatást már az új generáció írja: Simon Péter és Simon Zulejka ügyvezető igazgató. Az eredményeket számos kitüntetés, elismerés bizonyítja, és egy közel 400 fős, összetartó csapat.

- 40 éves a cég, és ez a díj, amit a kezemben tartok, azért olyan különleges nekünk, mert ez az első olyan elismerés, amit egy vevőnktől, ráadásul a második legnagyobb vevőnktől, a TE Connectivitytől kaptunk. A fenntartható projektjeinket, a zöld gondolkodásunkat díjazták ezzel. Ennek jegyében legutóbb épp napelemeket telepítettünk a parkolónk fölé, amivel fedetté, árnyékolttá tettük azt, és egyúttal megmentettünk egy hasonló méretű szántóterületet is, amit így nem kellett kivonni a gazdálkodásból. Úgy állítunk elő tehát zöldenergiát, hogy még a környezetünket is óvjuk - kezdi beszélgetésünket Simon Péter.

- Ez az újabb befeketés azt sugallja, hogy ez egy megtérülő beruházás. Jól gondolom?
- Évek óta komoly erőfeszítéseket teszünk az energiafogyasztásunk minimalizálására. Első körben a kőszárhegyi csarnokunk és irodaházunk tetejére került egy napelempark, így a termeléshez szükséges energia nagy részét már egy ideje magunk állítjuk elő. Ez bővült a közelmúltban egy közel 500 kW-os napelemparkkal, amit
- ahogy említettem - a parkolónk fölé telepítettünk. Emellett rendelkezünk egy 1 MW-os akkumulátorral is, így a keletkező fölös energiát képesek vagyunk tárolni, majd a későbbiekben felhasználni. Mindez együtt jelentősen növeli a versenyképességünket, és ezek a beruházások bár meglehetősen költségesek, de viszonylag gyorsan megtérülnek.
- Az energiatakarékosság fontos része az is, hogy a legújabb gyártási technológiával dolgozunk, nagykapacitású, modern elektromos gépeink vannak, melyek jóval kevesebb áramot fogyasztanak, mint a korábbiak. Mi tehát "Zöldben látjuk a jövőt!", és nagyszerű érzés, hogy ezt a vevőink is látják, ezért is olyan fontos számunkra a TE Connectivitytől kapott díj.
- Segített mindez a mostani nehéz gazdasági környezetben? Hogyan élik meg ezt a válságokkal teli időszakot?
- Húsz éve dolgozok a cégnél, és ez idő alatt a válságot már inkább egyfajta adottságként éltem meg. Szinte folyamatosan válságban élünk, hol kisebb, hol nagyobb problémákkal szembenézve. Talán már nem is érdemes válságnak hívni, inkább csak kihívásnak tekintjük.
- 2020 egyfajta mérföldkővé vált, jött a Covid, majd az energia- és az alapanyagválság, az ellátásilánc-problémák, a chiphiány, majd a háborúk. Az elmúlt 5 év a folyamatos újratervezésről szólt. Megyünk előre, de azt, hogy merre menjünk, hogyan növekedjünk, leváltotta a hogyan éljünk túl. Mindez iparágtól független, szinte mindenkire hatással van, de az autóipart talán még inkább sújtotta.
- Hála Istennek nagyon jó a csapatunk, a kollégáimmal mindig megtaláljuk a megoldást, hogyan tudunk mindebből jól kijönni, hogyan tudunk életben maradni. Azt gondolom, akiknek ez sikerül, azok a végén nyertesként állhatnak majd fel a dobogóra.
- Az már jól látható, hogy Nyugat-Európában a gyárak száma jelentősen csökkent. A vevőik ezért új partnereket keresnek, és szerencsére megtalálnak minket. Így jelenleg pótolni tudjuk az egyébként mérsékelten, de mégis csökkenő megrendeléseinket. Manapság már a szinten tartás is szép eredménynek számít az ilyen kihívásokkal teli időszakokban, felér a korábbi növekedéssel. Ezért nincs okunk a panaszra.

- A gazdaság láthatóan stagnál, mi mégis
- tavaly és idén is - pozitívan zártuk az évet, és ehhez a zöld gondolkodásunk egészen biztosan hozzájárult. Mindez összességében az jelenti, hogy van megkeresés, van munka, van jövőkép, és szerintem ma ez a legfontosabb.
- Nagyon érdekes ugyanakkor a piac is. Meglepő, de a vevőink nem feltétlenül Európában gondolkodnak, hanem főleg India és Afrika, Marokkó irányába nyitnak, és ez, úgy tűnik, nekünk is új utakat kínál.

- Milyen utak, milyen lehetőségek ezek?
- Egy Európán kívüli gyárfejlesztésen dolgozunk. Az egyik nyugati vevőnk Marokkó irányába terjeszkedett, és mivel minket tart a legjobb európai beszállítójának, arra kért, tartsunk vele. Meg is néztük a marokkói üzemét, ami meglepően fejlett ipari környezetben működik.
- Ez tehát egy újabb kihívás. Egyelőre ugyan több kérdésünk van, mint amennyire válaszolni is tudunk, de most ezen dolgozunk, keressük, hogyan tudunk ebbe az irányba is elindulni. Vannak fenntartásaink: kicsit messze van, erős a kulturális különbség, az arab világban másképp gondolkodnak az üzletről, de reméljük, hogy a vége egy sikertörténet lesz.
- Mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy fontolóra vegyük a külföldi befektetéseket, mert idehaza, illetve a megszokott piacainkon nem sok esélyünk van jelenleg a bővülésre. 8 éve készen áll a következő csarnokunk terve, de egyelőre nem gondolkodhatunk kapacitásbővítésben. Nyilván ettől függetlenül folyamatosan fejlesztjük a gyárat, de az elmúlt években a hangsúly inkább a folyamatfejlesztésen, a költségmegtakarításon, a hatékonyságnövelésen van.
- Hála Istennek, a nehéz gazdasági környezet ellenére a vevőkörünk stabil. Új iparágak felé is nyitottak vagyunk, egyre jelentősebb igény mutatkozik a védelmi ipar irányából, ennek a lehetőségét is vizsgáljuk. Magyarország és Európa számára a védelmi ipar fejlesztése most stratégiai kérdés, nekünk pedig arra kell választ találnunk, hogyan tudunk ehhez kapcsolódni. A megrendelői szándék adott, de a források egyelőre nem igazán láthatóak.
- A vevőink tehát továbbra is stratégiai partnerként tekintenek ránk, és mi is számíthatunk rájuk, ez mindenképpen pozitív. Ugyancsak bizakodásra ad okot az is, hogy nagyon sok nyertes pályázati projektünk van, melyek a tervek szerint 2027-ben indulhatnak, éppen ezért, mi akkorra várunk egy nagyobb növekedési hullámot.

- Hogyan ünnepelték a 40 évet?
- Úgy gondoltuk, egy ilyen kerek évforduló olyan állomás, amiről méltó módon meg kell emlékeznünk. Bár termelőüzem vagyunk, mégis úgy döntöttünk, megállunk egy teljes napra, hogy valamennyi dolgozónk részt tudjon venni az erre az alkalomra szervezett ünnepségen. Az eseményre előzetesen regisztrálhattak a dolgozóink, és akik ezt megtették, el is jöttek, így közel 250-en ünnepeltünk együtt Székesfehérváron, egy hotelben. Nagyon jól sikerült, éjfélig táncoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk a különféle céges sztorikon.
- Egy különleges meglepetéssel is készültünk, meghívtunk egy homokfestőt, aki egy kis show keretében a homokba rajzolta a Simon Plastics negyvenéves történetét, amit természetesen ilyen formában is rögzítettünk. Bár mindez szeptemberben volt, mégis jó alkalomnak tartottuk, hogy értékeljük, mindenkinek megköszönjük az éves munkáját, és kitüntetéseket adjunk át.
- Minden rendben volt, egyetlen kivétellel, hogy édesapám, aki ezt a céget alapította, mindezt már nem élhette meg, de valójában mégis úgy éreztük, hogy velünk ünnepel, mert velünk volt az a könyv, amit még ő maga írt erről a négy évtizedről, és amit a cégalapítás tényleges évfordulójára - 2025. február 25-re - sikerült megszerkesztenünk és kiadnunk. Apa mindig szeretett mindent aláírni, ezért úgy gondoltuk, ezt a könyvet is dedikálnia kell, így került a szignója a címoldalra, a SIMON40 cím alá. Ez a könyv, ez a negyven év az ő története, róla szól, még akkor is, ha ennek a felében már együtt dolgoztunk. Ez az ő negyven éve, mint ahogy a Fejér Vármegye Díszpolgára kitüntetés is az övé, melyet posztumusz kapott meg, és amit én vettem át dr. Molnár Krisztiántól, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnökétől. A véletlenek különös játéka talán, de az is lehet, hogy egy égi üzenet, hogy ez a díj éppen egy pecsétgyűrű. Édesapám ugyanis - velem ellentétben - mindig nagy rajongója volt a pecsétgyűrűknek, és tiltakozásom ellenére engem is folyton meg akart lepni eggyel. Most végül ez is sikerült neki.

Cseh Teréz